Tessék, kicsit távol tartom magam a politikai megmondóemberektől, kicsit leveszem a kezem szent hazánk idegesen vibráló pulzusáról, és mindjárt lemaradok, mint Baumgartner. No de semmi vész, a Malbex nem vész el csak átalakul. Ma ugyanis megint kényes témához adtak aláfestő zenét remekbeszabott polidroidjaink: a seggnyalás-szimfóniához. Mellesleg selyemzsinórt kaptak Gergényi "Boss Nass" Péter és Bene László főrendőrök is, de ennek meg már ideje volt. Két téma körül keringünk ma tehát.

Seggnyalás: az a tevékenység, mikoron is a tevékenység alanya alig látszik ki a tevékenység tárgyát képező személy alfeléből, oly buzgón igyekszik megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak. Az önálló gondolatok ilyenkor gondosan elrejtésre kerülnek, s a helyüket átveszi a tevékenység tárgyát képező személy vélt vagy valós véleményének kritikátlan ismételgetése, ún. visszaböfögése, illetve a tevékenység tárgyát képező személy bátor és őszinte dicsőítése.

(A Malbex Értelmező Kéziszótár szócikke)

No, ebből kaptunk ma bőséges eledelt, ha a borús szombatot politikusaink megfigyelésével töltöttük. Kezdte a dalt Simon Gábor, az MSZP választmányi elnöke, akit eddig sem karakteres véleményéről és önálló gondolatairól ismertünk. Teli torokból, bátran és őszintén nyalt bele a gyurcsányi seggbe, habzó szájjal védve a rendőri vezetőket. Nem tudta szegény, hogy ebből a seggből már más szelek fújnak, Benének és Gergényinek (képünkön - vagy nem?) kicsöngettek. Volt is aztán maradás a hoppon, mikor a segg tulajdonosa nagyjából öt perccel a harcias kiállás után bejelentette, hogy enged a népek nyomásának, és végre kidobja a töketlen és impotens főkapitányokat. Nagyjából tavaly szeptember 18-án kellett volna ezt megtennie, no de ami késik, az nem siet. Ellenben Simonunk most így - hiába kompenzált ezerrel - segg nélkül maradt, aki tud, seggítsen neki. Elszontyolodott lehet ő mostan, hogy így kifingatták. És most képletes voltam, naná hogy.

Folytatta aztán a sort Kövér László, a másik nagy pártunk választmányi elnöke (ez egy ilyen furcsa pozíció lehet, mindenki meghülyül, ha beleül a székbe). Őnála egyébként sokkal konzisztensebb a nyalás stílusa, jól tudja, hogy ha be akar vágódni (és pont ő ne akarna?), akkor elég egy ízeset komcsiznia, és ha elég durvát mond, akkor az esti hírekből is visszafoglalhat úgy fél percet, amiért nyilvánvalóan buksisimogatás jár neki. Most is ezt tette tehát, és hogy a szóképek kicsit színesedjenek (a "Gyurcsány és tettestársai" már egy tisztességben megőszült náci számára kevés), meg meglegyen a híradós fél perc is, bedobta a Rákosizós kártyát. Fullom van, basszátok meg, enyém a műsoridő.

Attól persze tekintsünk el, hogy egy olyan párt választmányi elnöke rákosizott, amely párt mostanában a létező szocializmust hirdeti nemzetiszín gyolcsba csavarva. Maradjunk inkább a nyalásnál. Itt ugyanis nem konkrét személy volt a tárgy (ez is mutatja a seggek tárházának kimeríthetetlen sokszínűségét), hanem maga a Párt, az Új Többség kongresszusa, ahol jól kimérten és előre kiszámíthatóan mindig bejönnek az ilyen komcsizós-rákosizós dumák. Hogy mennyire, azt persze holnap tudjuk meg, mikor is - az MSZP-hez hasonlóan, jó kommunista szokás szerint egy jelöltből - elnököt és tisztikart választ legnagyobb ellenzéki pártunk gondosan előválogatott kongresszusa. A fogadóirodák nyilván itt is szarul járnak, hasonlóan, mint amott.

Ezért hát nincs más dolgunk, mint jó nyalást, sikeres további politizálást, és a fényes szelek seggeit kívánjuk mostan mindkét nagy pártunk belül helyezkedő nyelvzsonglőreinek.