Bal-Jobb

Hogy kerül egymás mellé a lejárt lemezek pantheonjában Orbán Viktor és Gusztos Péter viaszszobra? Hát csak úgy, hogy ha a hét vége felé az ember valami igazán demagóg, idejétmúlt és dohos bullshitre volt kiváncsi hazánk nagyjainak beszédeiből, akkor e két név lebegett a leghangsúlyosabban feje felett. Mondhatnám, hogy fény voltak ők a sötét éjszakában, csak épp negálva: a megnyugodni látszó kedélyeket orbitális populizmussal verték keresztbe.

Éppen örülhetnénk annak, ha országgyűlési képviselőink (pártelnökeink, minisztereink, a megfelelő bármikor behelyettesíthető) azon vitatkoznak, ki tudja a nagyobb jótéteményt tenni szerte e hazával. Ha azonban a diskurzus átlép a totális irracionalitás ingoványos talajára, akkor a fejben megszólal a vészcsengő, és a jól hangzó mondatokat éles hangjával a kabaré színpadára száműzi. Mert hülyék azért nem vagyunk.

Az egyik oldalról azt látjuk, hogy van ez a hamar kopaszodó, fiatal liberális gyerek, akinek a büdös életben nem volt még tisztességes állása (már feltéve, hogy a politikát nem tekintjük annak, és bizony nem tekintjük). Mint a testté lett liberalizmus, őrködik a buzik füvezéshez való joga felett, másról nagyon nem ismerjük. És egyszer csak - valami fatális véletlen folytán - pont akkor jelenik meg őelőtte a Liberális Szentlélek, mikor országos botrány lészen a képviselők havi költségtérítésaiből. S ez a Liberális Szentlélek azon nyomban törvényjavaslat beadására sarkallja őt. És senki nem kérdezi meg tőle, hogy te hányadik-e vagy a sorban, he? Buzi-e vagy? Az a rongyos 15 és fél miller nálad hova vándorolt? És miért nem jutott ez előbb eszedbe? Mondjuk mielőtt elkezdted te is felvenni a zsíros költségtérítést? Higgyünk-e ezek után neked?

És azt se kérdezi tőle senki, hogy miért pont így? Miért pont állami cégnél ne lehessenek tisztségviselők a képviselők? Ha az anyós sógorának magáncégén keresztül lopják ki a szemünket, az nem baj? Demagóg-e vagy? Populista-e vagy?

Aztán a másik oldalról meg azt látjuk, hogy van ez a túl hamar öregedő, negyvenes újkonzervatív gyerek, akinek a büdös életben nem volt még tisztességes állása (már feltéve, hogy a politikát nem tekintjük annak, és bizony nem tekintjük). Volt már miniszterelnök is, érti a csíziót. És mégis akkora egetverő baromságot bír kimondani egy saját pártja által szervezett konferencen, hogy adócsökkentésen alapuló gazdasági fordulatra van szükség. Adócsökkentésen, miközben épp az államháztartás hiányát kéne rendbe tenni. És senki nem kérdezi meg tőle, hogy egyébként bevette-e a gyógyszereit, meg hogy nem kellene-e esetleg erről egy közgazdászt is megkérdeznie, horribile dictu olyat is, akinek nem tőle függ az egzisztenciája és a karrierje. Mert ha egy háztartás többet költ, mint amennyit megkeres, arra nem az a válasz, hogy akkor mostantól még kevesebbet kell keresniük. Tűzoltás benzinnel, mi? Demagóg-e vagy? Populista-e vagy?

Két ember, két politikai hitvallás, két nemzedék, két világ, egy bullshit. A politikusi lét mindenkit elhülyít. Nincs senki a környezetükben, aki ilyenkor arcon suhintaná őket egy péklapáttal. Hogy azért ekkorát már ne vakítsanak, mert nem hihető, nem hiteles és nem őszinte. Mert seggnyalók és tőlük függő megélhetési férgek veszik őket körül. Az anyjukat is odaadnák egy jól hangzó mondatért. Adócsökkentés - mondja az egyik. Összeférhetetlenség - így a másik. Parasztvakítás - mondom én. A vonat már nem erre halad. Elment mellettük. A populizmust ideje végleg a történelem szemétdombjára dobni.