Véget ért az évekig tartó bizonytalanság, melytől kocogtak a fogak és remegtek a térdek. Elmúlott a várakozás ideje. Ahogy a próféta is megjövendölte, hamarosan megszületik (mi több: világra jön) a Megváltó. Fehér köntösben, az éj sötétjében érkezik ő, jászolba születik, csillag jelzi majd eljöttét. Ezért vigyázó szemetek Csongrádra vessétek, mert eljő majdan az Úr, aki a Kisgazda Polgári Szövetség, a Csongrád városában.

Mennyire vártuk, akartunk mink ezt. Agrárnépességünk évek óta tűkön ült, s találgatta: vajh ki fogja folytatni a torgyáni hagyományt? Itt van hát a frappáns válasz: párttá alakul a Kisgazda Polgári Egyesület. Majd ők.

Nekem a kisgazdák sokáig egyfajta aranyosan bumfordi színfoltja voltak a hazai politikai életnek, hetente előadott "monnyonle" szövegekkel, a szakmaiság konzekvens távoltartásával, avitt, dohos ideológiákkal, de erős hittel és meggyőződéssel. Nos, ez nagyjából addig tartott, míg kormányra nem kerültek. Akkor ugyanis kibukott a színes máz mögül az, amit azóta is kisgazda szellemiségként emleget a történettudomány: a gátlástalan pénz- és hataloméhség, a szervezett és intézményesített lopás, a festményekre lövöldözés, a dokumentumok. Le is küzdötték magukat oda, ahova valók.

Volt ennek a korszaknak egy érdekes alakja. Sok volt persze, de egy van, aki jelen történetünk szempontjából is érdekes. Túri-Kovács Bélának hívják. Torgyán húzta elő a bűvészkalapból, mikor kormányra kerültek. Előtte az ország azt sem tudta, létezik ilyen nevű ember. Ez az ember azonban hamarost frakcióvezető-helyettes, majd miniszter lett, és innentől már megállíthatatlan volt a zuhanás. 1988-ban az MDF-ben kezdte, majd független lett, 1994-től kisgazda, 2001-től (Kisgazda Polgári Egyesület néven) Fideszes. 2002-ben és 2006-ban is Fidesz listáról jut az Országgyűlésbe. Vagyis tipikus példája annak az érték nélküli, gerinctelen politikai karrieristának, aki a politikán kívül semmihez nem ért, ezért aztán az anyját is eladja némi kis hatalomért cserébe. És most ő az, aki Fidesz-képviselőként a "kisgazda szellemiség" feltámasztásán fáradozik. Meg kell hatódni ekkora buzgalom láttán.

Megértjük persze, szóltak "föntről", hogy most kell mozdulni. És fegyelmezett pártkatona ilyenkor nem lacafacáz, hanem mozdul, és előhúz a farzsebéből egy kisgazdapártot. Most, mikor a Magyar Nemzetből arról értesül a gyanútlan honpolgár, hogy Schmidt Máriával karöltve maga Áder János (a diadalmas hadvezér, a Kossuth téri győző) is a judeoplutokrata karvalytőke szekértolója lett, mi másban lehetne bizodalmunk, mint egy újabb kisgazdapártban? Egy a tábor, hány a zászló? Szétesik akkor most, vagy csak mutálódik a hazai jobboldal? Pártütés ez, vagy orbáni stratégia? Kevesen tudhatják.

Azért alkalomadtán valaki majd szólhatna az ügybuzgó régi-új kisgazdának, hogy ennek a dohos szellemiségnek már 2002-ben kicsöngettek, és ezen az sem segít, ha huszonhárom pártra szakad a jobboldal. A rózsadombi sztárügyvéd az egykoron patinás kisgazda értékeket végképp a vicclapok oldalaira száműzte. Az új kisgazdapárt nyilván persze a Fidesz újabb fiókszervezete lenne, de ha egyesületként nem hozott három szavazatot se, mitől hozna pártként? Vagy van még ember az országban, aki elhiszi, hogy ez egy valóban független párt lesz erős agrár-érdekképviselettel, önálló gondolatokkal és nem kilóra megvett képviselőkkel? Egy lószart. Újabb szatelitszervezet, az lesz. Semmi más. Ha engem kérdeznek, másfelé kell keresni a jobboldal megújulásának útját, mert ezt már letaposták, körbehugyozták, és semmire nem mentek vele.