Ha a dolgot magát nézzük, éppen szimpatikus is lehetne a Jobbik által összeverbuvált Magyar Gárda. Ha a párt fennkölt nyilatkozatait halljuk ugyanis, legott kibontakozik vigyázó szemeink előtt egy új, nemzeti alapokon szerveződő, kipirult arcú kisdoboscsapat énekszótól hangos képe, akik segítenek a rászorulókon, egy kézzel megállítják a száguldó globalizációt, megoldják a katasztrófahelyzeteket, átsegítik a vak nénikét az úton, és mellette perzselő tekintettel, lángoló pallossal védik a hont a gaz liberálburzsoá kozmopolito-judaisták setét ármányaitól. Egyenruhájuk frissen vasalt s elvágólag áll, tekintetük elszánt, seggükből fényes szelek fújnak. Ők az új idők új katonái.

Csakhogy hülyék azért nem vagyunk.

Mert ha egy egyébként is militáns nézeteiről ismert szélsőjobber párt szervez olyan "hierarchikus és területi rendszerben működő" alakulatokat, melyek "honvédelmi előképzést" adnak tagjaiknak (akiket persze saját, pártos sorozáson választanak ki), akkor a nemzetiszín függöny fellibbenése mögött sokkal inkább az Ifjú Gárda vagy a Hitlerjugend képe bontakozik ki, mintsem holmi virágszedő kiscserkészeké. Újra éled a fekete bakancsba betűrt terepszínű vászonnadrág, a töltényöv és az ujjatlan, szürke vászonmellény egyszer már közröhejbe fulladt kultusza, a különbség mindössze annyi, hogy vörös szalag helyett most Árpád-sávos feszül a felkarokon. Öntudatra ébred hát a biztonságiőr-attitűd.

A fegyverbuzi hülyegyereknek ugyanis teljesen gancegál, hogy az Ifjú Gárdába lépve nyomják a kezébe a bükkfa nyelesgránátot, vagy a Magyar Gárda soraiban. A lényeg az, hogy eldobhassa, és porba hasalva szájával hatalmas robbanást imitálhasson. Aki hazaérve Rambo-fejpántot kötve harcol műanyag dugóspuskával a szomszéd macskája ellen, majd kispolszkijával az udvarban állva a szájával tankhangokat utánoz egy csokor rőzsével a sildes sapkájában, azt nem kifejezetten érdeklik a Jobbik agyament ideológiái, annál inkább az M-16 lőszerének emberi testben kifejtett roncsoló hatása, illetve a robbanószergyártás praktikái szilvamagból és púrhabból. Neki az a fontos, hogy milyen 7.62-es Kalasnyikov-lőszert gyűjthet be a kínai piacon, nem az, hogy az ő militáns hajlamait kik és milyen célokra akarják felhasználni.

Persze lehetne most beszarni, meg barnaingest kiabálni, de a szánalmas valóság csupán annyi, hogy néhány militáns hülyegyerek mániájából a Jobbik politikai hasznot kíván húzni. Persze, a fegyvermánia mindig is része volt a szélsőjobber folklórnak, de a hazai lőfegyver- szabályozás szerencsére elég távol tartja a baromarcúakat a fegyverboltoktól. Nem lesz belőlük sose Munkásőrség, csak néhány idióta, aki azt hiszi, hogy katonásdit meg háborúsdit játszani kurvára hazafias cselekedet, meg néhány másik, aki haszonlesésből mindennek élére kíván állni. És persze megint jól járnak a military-shoposok.

Mink pedig felemelt mutatóujjal, bölcs tekintettel karcinthatjuk újólag az ég kékjébe, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal között tulajdonképpen tényleg nincs különbség. Segg jövőt!