Szinte már elhittem, hogy leszokott róla. Lassan kezdtem elfelejteni a heti-kétheti rendszerességgel megnevezett újabb és újabb ellenségeket, mikor is a Jel ismét rátalált a vörös patás, kénkövet szaró utálnivalóra. Az utóbbi héten ugyanis minden igehirdetését a "költséghatékonyság" szóra fűzte fel, mint gyűlölni való, az ürdüngtül eredő fogalomra, ezzel állítva ellentétbe az innováció, siker, tudás, fejlődés szavakat, melyeket igéje szerint persze ő képviselne. Elsütötte ezt az ellentétpárt a Magosz küldöttgyűlésén és a Fidelitas mittudoménmilyen gyűlésen is. Mindkettő olyan akol persze, ahol kritika nélkül isszák az ő szent szavait, de azért a seggemből csak előbújt az instant Grétsy László, mert ekkora baromságot még ő is ritkán hall.

A költséghatékonyság ugyanis nem azt jelenti, amit Orbán mögé gondol. Kurvára nem. Még ha a gazdasági fogalom mögül ki is húzzuk azt a finom kis szálkát, melyet tövig lehetne később döfni az ő seggébe, nevezetesen hogy a költséghatékonyság ellentéte a számolatlanul belefosott pénz nulla eredménnyel, még akkor se.

A költséghatékonyság azt jelenti, hogy ha a hozadékot elosztjuk az érdekében befektetett erőforrásokkal, akkor a hányados nagyobb lesz, mint eddig. Vagyis ha ugyanannyi belefeccölt pénz mellett egy ellátórendszer magasabb színvonalat képes biztosítani, illetve ha ugyanazt a színvonalat kevesebb pénzből. Az költséghatékonyság. Amiről Orbán beszél, az meg egyszerű restrikció, pénzkivonás. Ha valamiből kiszedjük az erőforrást és ezért leesik a hozadék is, annak a költséghatékonysághoz semmi köze, azt spórolásnak hívják. Illetve "jobb körökben" nemzethalálnak.

Azért bocsássunk meg neki itt és most, mert a hiba mindezek ellenére nem az ő készülékében van. Illetve nem csak az ő készülékében. A valódi bibi az, hogy ami ma az egészségügyi ellátórendszerben reform címén megy (a többi ellátórendszerben ugyanis még reformnak látszó tárgyak sincsenek), az többnyire nem a költséghatékonyság, hanem a spórolás kategóriájába tartozik. Vagy hogy politically correctek is legyünk, nem látható még, hogy a kivont pénzek mellett a színvonal merre fog mozdulni. A politikusnak meg szíve joga, hogy azt higgye: lefelé, és erről beszéljen is. Csak épp ne egy ártatlan gazdasági fogalmat nevezzen meg mint főbűnöst, ráadásul úgy, hogy annak a szegény fogalomnak igen kevés köze van az ő mondandójához.

Mondja azt, hogy hüje spórolás. Adjunk mindenkinek mindent, ingyen ráadásul. Vagy ezt már elmondta?

Mennyivel könnyebb dolga van a baloldalnak, az ő patásuk pár éve változatlan.