Kóka János rosszul aludhatott egy éjjel, mert felkelvén a szokásos tükör előtti önimádat helyett közvélemény-kutatási adatokat kezdett olvasni. Komótosan lapozgatta a papírhalmot, mikozben unottan kortyolgatta kávéját. Bal kezének kisujját belemélyesztette orrlyukába, kitúrt egy világosbarna takonydarabot. Morzsolgatta, gömbölyítette, míg végül tökéletes labdacsot formált belőle. - Ezt neked, Viktor! - vigyorgott, miközben a simára formált fikagolyót kipöckölte az ablakon. Visszatért a papírhalomhoz.
Hogy magasan vezet a Fidesz, abban semmi nem lepte meg. Hónapok óta így van ez. Szerencsére amilyen hülyék, nem fognak tudni egy épkézláb programot összekalapálni, mire jönnek a következő választások, marad a "minden szar" taktikája, és az addigra dübörgő reformlendület megint kormányra segítheti Jánost - gondolta. Elégedetten dőlt tehát hátra a konyhai kisszéken, mikor valamire felfigyelt az adatsorok között.
Hol a picsában van az SZDSZ? - üvöltött fel megdöbbenve. A kisszék kicsúszott alóla, és János a konyha padlóján találta magát, sajgó ülepét vakarászva. A kávé kifolyt a fekete-fehér kockás padlókövön.
Aztán hamar megtalálta a pártot, az Egyéb/nemszavazna hasáb után, közvetlenül a Munkáspárt mellett. Egy százalékon. - Bassza meg, itt tenni kell valamit! - üvöltött már magán kívül. A félelem átjárta minden porcikáját, belenyilallt a hátába, lekanyarodott a derekánál, és beleszúrt a seggébe. Érezte aranyerének lüktetését. Zavartan kapkodott mobilja után. Horn Gábort hívta.
- Gábor! Eltűntünk a népszerűségi rangsorban! Segíts! - tajtékzott a telefonba.
Azonnali válságstábot hívtak össze.
- Gyerekek, eltűntünk minden listáról. Az emberek már azt sem tudják, hogy létezik ilyen párt, illetve aki tudja, se szavazna ránk. Hogy lesz ebből biznisz 2010 után? - csattant fel Kóka, most már mindenkihez.
- Ráverjük a komcsikra, nincs itt semmi gáz - mosolygott szakálla alatt Horn Gábor.
- Mit verünk rájuk?
- Hát a reformokat, János. Mi az istent vernénk rájuk? Az embereknek a töke tele van a reformokkal, ezért azt kell mondanunk, hogy ezek a rohadék MSZP-sek az okai mindennek.
- Gábor! Ébresztő! - kapcsolódott be Fodor Gábor is - a legnépszerűtlenebb reform az egészségügyé, abban meg mi vagyunk benne nyakig!
- Gáborok, csihadás. - szólt közbe a nagy mágus, Demszky Gábor - azt kell mondanunk, hogy minden azért van, mert a reform nem elég gyors, nem elég hatékony. És ezt kell a komcsikra vernünk. A kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. Mi megmaradunk reformernek, de a balhét a komcsik nyakába varrjuk.
Ebben aztán egyetértés lett. A Gáborok - és János - el is indultak a megkezdett úton. Ultimátumkodás, fenyegetőzés a kilépéssel a koalícióból, szokásos kis zsarolások. Business as usual. Aztán egy nap János megint csak rosszul aludhatott, mert reggel megint közvélemény-kutatási papírokat olvasott. Az SZDSZ sehol, az MSZP újabb mélyponton. Ekkor megcsörrent a telefonja. Kuncze Gábor volt az.
- Mondjad, Gábor. - szürcsölt bele kávéjába János.
- Te János. Amit ti a Gáborokkal kitaláltatok, az szerintetek teljesen helyénvaló? - dörmögte a mély medvehang a telefonba.
- Persze, Gábor. Hisz te is Gábor vagy. ... Ööö... szóval hát hogy te is egyetértettél volna, hogy rájukvertük jól a balhét, nem?
- Gábor! lletve János! Ki fog akkor kormányra kerülni, ha a komcsikat is kinyírjátok?
- Bassza meg, Gábor, erre nem gondoltunk! Felhívom a Viktort és beajánlkozom neki.
Megint érezte a szúrást a seggében.
Utolsó beszólások